A 17. század Európájában a csempe még elsősorban kézműves luxuscikknek számított. A nagyobb városokban, például Delftben és Sevillában, kis műhelyekben készültek a kézzel festett, ólommázas lapok. Ezeket gyakran gazdag kereskedők és nemesi családok rendelték meg házaik díszítésére. A korszakban a csempegyártás inkább művészet volt, mint ipar. A motívumokat vallási és mitológiai témák ihlették, és minden darab egyedi volt.

A 18. században a csempe egyre inkább elérhetővé vált a tehetősebb polgárság számára is. Ekkor terjedt el a fajansz technológia, amely simább felületet és élénkebb színeket eredményezett. Hollandia, Portugália és Olaszország vált a legfontosabb európai központtá.

A 19. század elején megindult az ipari forradalom, amely mindent megváltoztatott. A kézműves műhelyek helyét fokozatosan átvették a gyárak. A gőzgépek segítségével már nagy mennyiségben lehetett csempét préselni és égetni. Megjelentek az első mintanyomó gépek, amelyek egységes mintákat tettek lehetővé. A korszakban a cementlapok és a színes mázak is új fejezetet nyitottak.

A városiasodás növelte a keresletet: a középületek, fürdők, kórházak és pályaudvarok díszítésére hatalmas mennyiségű csempe készült.

A 20. század elején a modernizmus új irányt szabott a designnak. A geometrikus minták, az art deco és a funkcionalizmus határozták meg a csempe stílusát. Ekkor kezdődött a porcelán kőagyag (gres porcelanato) kifejlesztése is. Ez a technológia tette lehetővé, hogy a csempe ne csak díszítőelem, hanem tartós burkolat is legyen.

A második világháború után Európa újjáépítésével újra fellendült a gyártás. Olaszország és Spanyolország váltak a modern kerámiaipar vezetőivé. A hetvenes években megjelentek a számítógépesen vezérelt égetőkemencék. A nyolcvanas években a digitális technológiák megjelenése forradalmasította a mintázatot. A 2000-es évekre a csempe már nemcsak funkcionális burkolat, hanem designeszköz is lett.

A fa-, kő- és textúraimitációk egyre élethűbbé váltak. A környezettudatosság megjelenésével a gyárak újrahasznosított anyagokat kezdtek használni. A 21. században a vékony lapok és a nagyméretű táblák uralják a piacot. A digitális nyomtatás lehetővé teszi a teljesen egyedi mintákat.

Ma már a csempe nemcsak falon és padlón, hanem bútorokon és homlokzatokon is megjelenik. A 17. századi kézzel festett lapoktól a robotizált gyártósorokig hosszú út vezetett, mégis, a csempe ma is ugyanazt a célt szolgálja: szépséget és tartósságot vinni az emberi térbe.